December
2011.12.16. 02:22
December
Az én Decemberem más, mint a többi.
Őszes, borongós, nagyléptékű semmi.
Száraz szemmel, csörgő kézzel
jár az utcán, s engem kér fel
a táncra.
Vonakodva-bátortalan kinyújtom
karom vékony helyét. Fogja félúton
roskadó csuklóm. Akárha
újbőr lennék a bazárba’:
reszketek.
Tudom, hogy mi jön. Első lépés: ő nyit.
Fogadni mernék, hogy mindegy merre, kit,
egyetlen bál van odalenn,
a lépcső aljában. Igen,
tudom jól.
Mégis engedem. Hagyom, hagy vezessen,
fülembe suttog kegyetlen kedvesen,
nevetve vághat most pofon,
teheti bátran: barátom
December.
Szenvtelen meredve lehozott ide,
ahova már nem hallatszik az Ige.
Megforgatott, és kezembe
nyomta a cetlit. Üzente:
„Ím, a Föld!”
S most lettem igazán erőm teljében,
hogy másokkal együtt szenvedem létem.
Remélem, nekik boldogabb,
mert nekem ez csak egy adag
December.
Jana, 2011-12-14 4:49
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.