Voltam már ilyen helyzetben sokszor, de mégis…   Látom, hogy ott van a sarokban. Lábnyom. Ez nem olyan, mint a város, ahol nem hallod magad. Itt van minden! Várrom. Erdőtlen mező, mezőtlen erdő meztelen. Tényleg sötétbarna, de nem zavaros az avar.   A beton. Azt már ismerem. Rálépek és oda…

Amit találsz, egyed. Tiéd a kamra! De tészta is lehetne esti étek; Ha főzni kell, s kanál kezembe rakva, letenni nem fogom, s a tárgyra térek.   Adott: a tészta főzve nem hatalmas, elérhetetlen alkotás. De nézd meg, eléd viszem, mi főtt. Elég a napra. A sajt is olvadóban. Úgy a…

Ülök a villamoson. Nézek ki az ablakon. Suhanó kerítések sorát néhány gondolat úgy szakítja meg, mint vörös téglaház a lombokat. Míg a szerda délutánján szürkén ásít Pest, agyam láztól dőre lelkem borogatni rest. Zörög a pálya. Súlyos lelkek bántják a vasat. Sok megálló van. Testem az ülésembe…

Alul egy-két polcon pár értékes könyv ott maradt. Mi miatt? Nem tudom. Fent a teli polcon több a kötet, de nem rendben. Rosszul tettem? Lehet. Felül, üres polcon sok a hely egy gondos rendnek. Tedd meg! Adj kis időt... - Több a könyv a polcon, alul kevesek. A portól, a kortól volt…

Tudom. Tudom, hogy ott vagy bent. Tudom, míg kívül angyal, csodálatos hajnal, Tudom, hogy démon vagy. Tudom.   Angyal. Angyal, kézen fogva. Angyal, kinek történetét a torony súgja: Angyal, elátkozva. Angyal.   Szeráf. Szeráf volt a léted. Az Angyal az Éden elé másként érkezett: Kerub,…

Lassan emeltem minden ujjam, mikor A csendnek dallamot kért az éj. Lassan billentett, de tudva a ritmust Ívelt a magas, s dobbant a mély.   Lassú legatoban szövődött a kép: Ecsetnyi tenger, bolondos nyár. Minden fehér billentyűvel teljesebb Lett a csoda, ami még rám vár.   Előttem a kotta,…

Régen tűzbe tettem balomat azért,hogy égve mormoljam a fohászt a dalért.Nem tudta az egyik, hogy biz' a másikkék dalokat ír, míg ő hamuvá válik.Régen tudtam jól lenn a partoldalon:A hajnali tüzet el nem olthatom. Régen remegtem, hogyha majd fáradtanaz élet buszán a helyemet…

Mi csak fánkot venni mentünk, fánkot vettünk: te meg én. Piros-lelkes boltocskába nyüzsgő utca legvégén.   Bemenni is nagy feladat, annyi ember válogat, sorra nézik mindegyiket, vizsgálják a fánkokat.   Fehér mellett egy barna ül, annak balján egy piros, zöldből…

Az első lehulló elsárgult falevél megfesti a képet, hogy mindjárt itt a Tél. Társai csak nézik, a földön mit keres régi barátjuk, hisz az idő se szeles.   Ugyanaz a nyárfa volt mindnek a bölcső. Nem tudták, hogy most mégis mennyire bölcs ő, mert eltelt három hét,…

Jaj, Attila, szépen kérlek! Tényleg csak pár szó. Mit jelentett neked akkor Balatonszárszó? Volt, ki után a föld nyelte a sűrű könnyet? Csak ma nyitják ki sokan mamás, ódás könyved?   Ott hagytad, mit ott lehet. Wertheri a vége. Egy biztos: mindkettő ma is a kánon…

Ha mindig az erős győz, úgy nincsen szerencse. Aki fenn az ott marad. Aki lenn, az lemarad. Nem lesz már több helycsere.   Ha mindig az erős győz, vége a sportnak. Ugrálni fog pár majom halálig az asztalon. Más lesz majd az a korszak.   Ha mindig az erős győz, nem…

Érzelem, bejön-kimegy, ráció, mi megmarad. Szíved az, mi elrepít, szellem az, mi arcba csap.   Lehet az, mi lelkesít, muszáj az, mi visszatart. Szabad az, ki felsegít, rabló, aki rajtakap.   Naiv, aki elmerül, ostoba, ki nem okul. Szerelem, mi elkerül, bölcselet…

Szemetesből cigit kotort. Én csak néztem csendben, hogyan lesz puszta ösztönlény az emberből kedden. Talált egész jókat is, hát marokszámra vitte. Senki sem láthatja délben; nem tudom, m’ért hitte.   Addig én - aki kék ingben száraz kiflit rágott, nyolcszor…

Mi lesz a vacsora, édesanyám? Húsleves és vadas. Szalvétát is hozzál, kérlek, legyen étkezésünk uras. Ünnepi, ha körbeüljük itt mind a régi nagy asztalt, azt, amit még olyan régen ősünk a házban marasztalt.   Mi lesz a vacsora, édesanyám? Ma csülkös…

A szürke özvegy őrzi még a képet. Azzal éli otthon napjait. Lássa, honnan kapott olyan szépet, mi végett hullatta könnyeit.   Az özvegy őrzi szürke fátylát. Roskad. Élet nélkül élete már nincs. Nincs, mi lopja tőle azt a múltat, ami már egy földi égi…

Kézen fogva lógni a szakadék felett. Kézen fogva élni. Nemcsak a képzelet, hanem az Élet is írja ezt naponta. Mindig más és más kerül a gyűrt lapokra.   Sokszor javított könyv, sok a zárójeles név, időpont és hely, itt-ott satírheges, gyűlölettől lyukas,…

Hol vagy, magyar? Hallod hangom? Merre vitt el lelki búd? Vagy az űzött el téged, hogy apja marja a fiút?   Hol van az, mit emberöltők sora rótt a gránitba? Hol van az, hogy zászlónk alatt együtt vérünk hullana?   Hullajtjuk mi egymásét, így könnyebb a…

Együtt fő, mint két tojás. Kopott az edényzománc. Nehéz, mert hűlni nem lehet, nem lesz románca senkinek és a kéz megremeg.   Vérrel mázolt könyvgerinc. Minden lapja Andersen. Történetük összefűzve, nem nyílik ki sehogyse, de megint kézbe…

Szenvedély. Folyton súgja: „keresgélj!” Nincs olyan ház, amin nincsen tető. Nincs olyan döntés, hogy jó mindkettő. Nincs olyan vágy, amit puszta ész hajt, Nincs olyan pizza, amin nincsen sajt. Nincs olyan rajt, ahol nem szenved kárt a becsületes tettes, az, aki…

Sarokban bújó torzszülött, egy fattyú vagyok én. Naiv élet nyáron, télen s halálom reggelén.   A fény mindig ugyanúgy szór, ha a Napot lesed, ugyanúgy a sötétség is, a félénk hitvesed.   Sarokban ülve mondd, mit ér? Domb nélküli a fal, nem hajol hajadba…

Hova, hogyha minden más? Miért, ha a vallomás sem az, mint volt. Semmilyen. Igaz volt, de mégis nem.   Igaz lenne, bármi van, minden szakadhatatlan. De csak egy részeg golyó, eső után első hó.   Pirkadat sincs. már minek? Más lett minden. Más a nap. Csak Te vagy…

Mindig csak Rád gondolok. És lám, megint itt vagy. Szemed rabló hűtlenként agyam zugába fagy.   Nem lehet elfeledni, sorsommá változott a kép, amiben hittem. Pokollá változott.   Pokollá változott a lét, szivárványszürke köd. És lám, végszóra…

Lék   Fagyott szívem tükörjegét rég nem látta élő. Néha zavarja a napfény. Felolvadni késő.   Csodás halak jege alatt élnek zavartalan egymás mellett. Látják egymást. Mindegyik hasztalan.   Párszor rajuk úgy ficánkol, felolvadni készül. Párszor még…

Felesleges   Nem fog ez így menni. Hibás prototípus. Más, mint amit hittem, mintha csak egy vírus   lenne ez, de más nem. Nincs miért lángolni… Rozsdás lyuk, csak ennyi, fürdés előtt zokni.   Csonttörésre tapasz. Részegségre sok bor. Tégla közt a habarcs: jó,…

Apámhoz   A Hajnal egyetlen hűséges fia kinn áll a parton apjára várva. Kavicsos mezőn és zúgó fodrokon szokott érkezni a szeretett rokon.   Délceg paripája szórja az üszköt felgyújtva mindent: várost, háztömböt. Sörénye szélként sepri fel az utcát, táncoltatja…