Fattyú
2013.01.12. 22:06
Sarokban bújó torzszülött,
egy fattyú vagyok én.
Naiv élet nyáron, télen
s halálom reggelén.
A fény mindig ugyanúgy szór,
ha a Napot lesed,
ugyanúgy a sötétség is,
a félénk hitvesed.
Sarokban ülve mondd, mit ér?
Domb nélküli a fal,
nem hajol hajadba a szél,
a rigó se szaval.
Elvették tőlem, hajdanán
dicső lovag voltam,
dicső lovag sorsom végül
elterült a porban.
Vedd fel a pallost, ó te hős!
Idézd régi fényed!
Járd az országot és nézz meg
erdőt, mezőt, rétet!
Nem lehet. A porpokolban,
itt van minden múltam.
Nem hagyom, hogy - mint az élet –
elfonnyadjon halkan.
Idefekszem pajzsom mellé.
Annyit védett engem!
Így megyünk a Másvilágra:
rozsdában és csendben.
Sarokban fekvő bűzlő dög,
egy fattyú vagyok én.
Igaz halál talál rám az
Élet legelején.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.