Mi lesz a vacsora, édesanyám?

Húsleves és vadas.

Szalvétát is hozzál, kérlek, legyen

étkezésünk uras.

Ünnepi, ha körbeüljük itt mind

a régi nagy asztalt,

azt, amit még olyan régen ősünk

a házban marasztalt.

Mi lesz a vacsora, édesanyám?

Ma csülkös bableves.

Ekkora húsra futotta és így

nagyon is ízletes.

Szedjetek csak, várok még. Apátok

nemsoká hazaér,

utána meg ki tudja, hogy mikor

hívják a hazáér’.

Mi lesz a vacsora, édesanyám?

Krumplipüré, fasírt.

Segíts, mert ha mélyről emelek, a

derekam csak hasít.

Nincsen benne tojás, azt nem vettem.

Csirkénk is már minek?

Állatunk sincs. Nem is lesz egyhamar

a telken senkinek.

Mi lesz a vacsora, édesanyám?

Szalonna meg hagyma.

Teríteni még terítek, tedd az

étket az asztalra.

Jóízűen eszel, mint rég! Ugyan,

nem kérek belőle.

Amit itt mind megeszel az nekem

jó egy esztendőre.

Mi lesz a vacsora, édesanyám?

Eszel, amit találsz.

Nem tudok már pénzt sem adni, elvitt

mindent innen a gyász.

Nézz azért szét a kamrában, talán

akad egy kis kenyér,

vagy fohászkodj, hogy legyen kolbász is,

az élő Istenér’!

Mi lesz a vacsora, édesanyám?

Kérdezném csak halkan,

de nincs már, aki feleljen nekem,

nincs már, aki ott van.

Helyette itt bárki más nem lehet,

semmi sem vigasztal.

Hogy lesz a vacsora, édesanyám?

Üresen az asztal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.