Piros volt. Émelyítően mély árnyalatú. Szép, kecses formájú, tetszetős kinézetű. Egyszerű bánni vele és nagyon jól bírja a strapát. Igazán régóta szolgálja családunkat, soha nem volt vele problémám, se nekem, se bárki másnak. Most mégis borult. Nem tudom mitől. Nem…

Bárhol, bárkivel, bármiért… Csak egyet kérek: tisztán, őszintén és csakis az igazat! -  Balra vagy jobbra? Támasztotta az árok falát. Mellette egy ember haldoklott. Vele már nincs tovább, nélküle megy minden. A csata, a világ… ő már nem számít… senki sem fog rá…

Azt mondták, hogyha eljövök, akkor tök jó lesz meg minden. Csak ültem a fűben és néztem magam elé. Néztem a gyér gyepet, ami már annyira ki volt taposva, hogy a homokszemcsék vígan táncoltak a mutatóba visszamaradt fűszálak között. Közben jól esett kocogtatni a bontófület…

Érzelem, bejön-kimegy, ráció, mi megmarad. Szíved az, mi elrepít, szellem az, mi arcba csap.   Lehet az, mi lelkesít, muszáj az, mi visszatart. Szabad az, ki felsegít, rabló, aki rajtakap.   Naiv, aki elmerül, ostoba, ki nem okul. Szerelem, mi elkerül, bölcselet…