Odetamo
2012.01.06. 10:48
Odetamo
Gyűlölök
magam lenni magamban,
elveszni határtalan.
Kertben csak gaz,
mint minden igaz,
szőlőben kacs,
mégsem makacs,
hű és oly kegyes…
Mégis már vegyes
gondolatom.
Fontolgatom
s mellé ülök:
ó, gyűlölök!
Szeretek,
mint gyermek anyját,
egyetlen vanját.
Pásztor a szelet,
mintha csak Neked
szólna rigó.
Ó, Origó!
Szívem hétrét
szakítod szét.
Vidd magaddal,
szép Vadangyal,
két kezednek:
úgy szeretlek!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.