Lélekzörej

Sötét után fejben fény.

Kántálj ősi, büszke lény!

Fuss! Harcolj! Legyél most más!

Hadba hív az éj, Csuhás!

Fegyvert fogj, hű tőröd vidd!

Két kezed közt rejtsd el s hidd,

elég ridegje. Markolatszűz

test, tedd majd a dolgodat!

-

A szürke egyre sötétebb.

Tompa léptek színezik.

Árnyék kúszna falról falra,

sarkon ordít, szétesik.

Csalfa zár biz úgysem kattan,

kutya sincs, mi megszólal,

paplan sincs, mi fel ne inna

langyos vért egy marokkal.

-

Tejeskávé, pirítós,

reggel, zajok, új hírek.

Jár a villamos, a munka

ugyanúgy lesz felesleg,

mint a lélek napközben.

Bárcsak este lenne meg,

hogy ne legyen minden éjjel

saját testem szörnyeteg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.