Apámhoz

A Hajnal egyetlen hűséges fia

kinn áll a parton apjára várva.

Kavicsos mezőn és zúgó fodrokon

szokott érkezni a szeretett rokon.

Délceg paripája szórja az üszköt

felgyújtva mindent: várost, háztömböt.

Sörénye szélként sepri fel az utcát,

táncoltatja az erdőt meg a pusztát,

üdíti a földet, teremjen sokat;

vizet bőszít és tükrére dobbant.

Illatára kel fel reggel a határ,

hangjára válaszol ezernyi madár.

Apám, ki mindig mutatod az irányt,

vakítsd el szemem! Ne lássak hiányt!

Jöttöd ma hát legyen olyan ragyogó,

mint tegnap este felhős a nyugovó.

Csikód majd egyszer megszerzem magamnak.

Repülök egyre; még messzebbre vannak

az árnyak, a felhők, fekete hegyek.

Elkapom őket, ó csak Nappal legyek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.