Amit találsz, egyed. Tiéd a kamra!

De tészta is lehetne esti étek;

Ha főzni kell, s kanál kezembe rakva,

letenni nem fogom, s a tárgyra térek.

Adott: a tészta főzve nem hatalmas,

elérhetetlen alkotás. De nézd meg,

eléd viszem, mi főtt. Elég a napra.

A sajt is olvadóban. Úgy a lélek.

Legyen finom! Csak ennyi vágyam éled.

Feléd tekintek elmerengve, szótlan.

Ezernyi fűszer érkezik, ha kéred,

de mégis egy, csak egy hiányzik onnan.

Az élvezet s a szenvedély. A lényeg.

A rím, a forma, mint a tészta, sótlan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.