Tükör

Hát legyen! Tedd szívedre kezed

üveglapként. Dobbant egyet?

Fáj, ha nem, mert elhiheted:

barna szíved belém marna.

Légy hát szabad! Ahol akarsz,

ott vagy magad,

nehogy tagadd!

Ártalmas óráim, sok keserves pillanat,

fogd a lelked gyorsan, sár így rá nem tapad,

zsebedben őrízd

féltve, takarva,

más meg ne lássa

rosszat akarva.

Csábos fényű híddal övezd fel hát tested,

körmeid meg mindegy, hogy milyen színre fested,

ha az avar

alig zavar,

bárhogy nyomjon

más után szomj,

szánj a szolgádra oly néha

egy-két földöntúli méla

pillantást!

Kitartást!

Jana, 2011-11-14 2:49

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.