Libikóka
2012.10.27. 03:42
Mindig csak Rád gondolok.
És lám, megint itt vagy.
Szemed rabló hűtlenként
agyam zugába fagy.
Nem lehet elfeledni,
sorsommá változott
a kép, amiben hittem.
Pokollá változott.
Pokollá változott a lét,
szivárványszürke köd.
És lám, végszóra…