Csepegős, verejtékes nap volt. A pára úgy lepte be a rendelkezésére álló teret, ahogy lehetett. Ő csak úszott benne. A fáradt falak tompán visszhangoztak rímet, ahogyan lábai egymás után csobbantak a betontengerben. Fáradt volt, de ilyenkor is azt tette, amire a legkevésbé gondolna rajta kívül más halandó ezen a Földön: még jobban lefárasztotta magát, hogy otthon ne legyen kétséges, hogy mi következik.

Vágtatott, szelte a métereket. A fűben rendesen átáztatta a cipőjét. Zoknija is tocsogott a vízben. Az aluljáróba fordulva szembesült a fiatalok tömegével, akik nem szerettek volna az esőben várakozni a villamosra. Reggel csodálatos idő volt, senki nem számított erre az esőre. Isten tudja, honnan került ide. Lépésein lassítva kezdett szlalomozni az emberek között. A zene szólt a fülében, hajtotta tovább, gyors tempóval, de ez nem igen sikerülhetett. Szemben már fel-felbukkant a kijárat újra az esőre, már látta a vízmosásokat, ahogy a gyűjtőcsatornába tartanak. Lába megakadt valamiben, stabilitását elvesztette, térdre, majd a lendülettől orra esett. A lejátszó kirepült a zsebéből és kicsúszott az esőre.

Hirtelen azt se tudta, mi történt vele. Egyik pillanatban fut, a következőben pedig már a burkolólapokkal ismerkedik. Sajgott a feje, fél szemmel látta, hogy valószínűleg egy kicsiny kitüremkedés okozhatta azt, hogy elesett. De érdekelte is ez most őt… A sapkájához nyúlt, hogy megtörölje verejtékes homlokát és fújjon egyet. Ekkor vette észre, hogy melegítő fölsőjének az ujja véres. Orrához kapott és érezte, hogy ömlik belőle a vér. Azonnal megnézte a zsebét, kikapott egy zsebkendőt belőle és orrára szorítva próbálta elállítani a vérzést. Csak ült ott, nem tudott nagyon magáról, nem észlelte a környezetét. Azt sem, hogy a villamos már elment.

-

Csepegős, verejtékes nap volt. A pára úgy lepte be a rendelkezésére álló teret, ahogy lehetett. Ő csak úszott benne. A fáradt arcok tompán tükrözték a fáradtságot, ahogyan ujjai egymás után koppantak az aktatáskán. Fáradt volt, és ilyenkor azt tette, amire a leginkább gondolna rajta kívül minden más halandó ezen a Földön: megpróbált relaxálni, hogy otthon ne legyen kétséges, hogy mi következik.

Csak állt és nézte az embereket. A beállóban rendesen ázott a cipője. Lassan a zoknija is tocsogott a vízben. Az aluljáróba belépve szembesült a fiatalok tömegével, akik hozzá hasonlóan nem szerettek volna az esőben várakozni a villamosra. Reggel csodálatos idő volt, de mindenki számíthatott volna erre az esőre. A híradók is mondták, hogy mára kerül ide. Lépésein lassítva egy cigire akart gyújtani az emberek között. Próbálta használni a gyújtót, szikráztatta tovább, gyors tempóval, de ez nem igen sikerülhetett. Nagy lendületében véletlenül elejtette az eszközt a kezéből, ami szépen becsúszott a várakozók tengerébe. Következő pillanatban már el is esett benne egy ember: a lába megakadt benne, stabilitását elvesztette, térdre, majd a lendülettől orra esett. A lejátszó kirepült a zsebéből és kicsúszott az esőre.

Nem tudta, mit tegyen. Annyira megrökönyödött, hogy sarkon fordult és visszasietett a megállóba. Gyorsan felkapaszkodott az éppen érkező villamosra. Ennyire még sosem várta, hogy becsukódjon az ajtó. És ott állt ázott cigivel a szájában, figyelte, hogy hogyan hömpölyög tovább a tömeg. Örömmel töltötte el, hogy nem viselkedett senki se másképp mint szokott. Mindenki ugyanúgy állt, ugyanúgy nézett maga elé. De az ő napja már más volt, mint a többieké…

-

Lassan feltápászkodott. Senki sem segített neki, hiszen az aluljáró teljesen kiürült. Egy picit húzta a lábát is, közben kezével tartotta az orrához a zsebkendőt. Már teljesen átáztatta a vér. El is felejtette, hogy hol van a lejátszója, nem foglalkozott vele. Sarkon fordult és lassan lépkedett visszafelé az úton. A földön egy fényes öngyújtót látott, ami ott feküdt a köveken. Mérges volt, nem tudta, hogy lehet ennyire szerencsétlen. Most rájött, hogy sajnos ez a nap már nem ugyanolyan, mint a többi. Nagyot lendített a lábával és belerúgott a gyújtóba.

Az meg repült egy kicsit és kicsúszott az esőre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.