Tudom.

Tudom, hogy ott vagy bent.

Tudom, míg kívül angyal, csodálatos hajnal,

Tudom, hogy démon vagy.

Tudom.

Angyal.

Angyal, kézen fogva.

Angyal, kinek történetét a torony súgja:

Angyal, elátkozva.

Angyal.

Szeráf.

Szeráf volt a léted.

Az Angyal az Éden elé másként érkezett:

Kerub, mi elé állt.

Kerub.

Tűz.

Tűz, ami másként víz.

Tűz, ami vágyott. Víz, ami látott, de rosszul.

Tűzzé vált az avar.

Tűzvihar.

Tűz.

Éget. Emészt. Tűz… Tűz.

Tűz, ami önmagát, se mását nem kímélve

Örvénylő düh, keserv.

Tűz.

Víz?

Vízgőzös gondolat:

Vízként az ilyen tűz mellett elforrás a juss,

Víz, neked ez így huss!

Víz!

Víz?

Hogyhogy te még itt vagy?

Nem tűnt el a lényed, csak felszíned lágy. Hisz te

Nem vagy holmi víz, de

Jég!

Jég.

Jég, amin lék rég volt.

Jég, mi alatt csillogó bűntudat ficánkol.

Jég, ami megrepedt.

Jég.

Ég!

Ég azóta belül.

Ég és egyre inkább Víz lesz, mi lassan nagyobb

Víz, mint valaha volt.

Víz!

Ár!

Árrá vált a gleccser!

Árvíz, ami legbelül fojt, földnek viszont önt,

Árvíz, mi Rád köszönt,

Áradat!

Tűzvihar!

Látod, hogy érkezik?

Nem vesz el Belőled, csak Magad óvja Tőled,

s lesz Áradatból Víz, míg belőled

Tűz.

 -

Tűz!

Halld, hogy csobog a Víz!

A nehéz szenet rakd le a sekélyebb erekbe,

Csak ne legyek a szén

én.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.