A Kossuth téren
2013.07.14. 18:36
Szemetesből cigit kotort.
Én csak néztem csendben,
hogyan lesz puszta ösztönlény
az emberből kedden.
Talált egész jókat is, hát
marokszámra vitte.
Senki sem láthatja délben;
nem tudom, m’ért hitte.
Addig én - aki kék ingben
száraz kiflit rágott,
nyolcszor megnézett minden
fűt, fát és virágot -
megpróbáltam nem őt nézni,
nehéz volt ám nagyon,
miközben már velem szemben
dohányzott a padon.
Csalfa kép, ha azt gondolja
vele szemben olyan,
aki rendszerfüggetlenül
gazdag, míg ő porban.
Látni vélte dölyfömet is,
pökhendien néztem.
El akarom venni azt is,
amit el sem kértem.
Ó, ha tudnád, drága öreg,
hogy rajtam a gúnya
azért ilyen szép színű, mert
nem hordtam régóta!
Azért van hát ilyen holmim,
mert egyszer még régen
félretettem ahelyett, hogy
megegyem ebédem.
Drága öreg! Látom rajtad
régi erős éned,
látom, hogy most gyenge vagy és
nem kapsz, bárhogy kéred.
Volt már neked is szép inged,
nekem is lesz napom,
hogy eladom emberségem
csikkért majd a padon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
