Mélabú

Fárad a harcos.

A rozsda csak marja.

Olvad a karja,

már arca is karcos.

Kattog a lába,

zsibbad a lelke.

Látja a ferde

jövőmet a Kába.

Válik hol tűzzé,

Szálljon a pernye.

Súgja vecsernye

Az esti imáját;

Hívja két társát,

Virtusi bástyát

Épít és tűri,

Ha buggyan a szenny.

Fortyog és táncol,

Tűri és nem szól.

Néma a hely, mely

Hordja ölén.

Néma a harcos,

Társa magánya,

Láncait hordja

Zsinóros övén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.