Tüzet!
2012.04.16. 02:56
Tüzet!
Rozsdás vánkoson fejem csak hever.
Fejemben pusztító gondolat seper.
Száll a por a kezemre…
Az ember most tetemre gyűlt.
Síró fölül szívni a szorult levegőt.
Nézni, hogy kecmereg. Nézni a szenvedőt.
Nézni, hogy ziháló melle alatt teste,
mint egy csúf rongydarab: úgy össze van esve.
Tűz perzseljen a Földön végig,
szeme legyen tisztító, hatalmas!
Olvasszon meg hitványt és mérgest,
olvasszon meg dalra nem alkalmas
lantot. Mindent, mi átkát hordja itt
a létnek, s eltörli roskadt romjait.
Szálljon a Nap a földre, akkor az
lesz az én napom! Az lesz a vigasz!
De addig nyomja a fejem a kő,
újságpapír a napi temető.
Ellököd kezem és tudom, hogy mért:
törlessz majd egyben hitvány sorsodért…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.