Odetamo

2012.01.06. 10:48

Odetamo


Gyűlölök

magam lenni magamban,

elveszni határtalan.

Kertben csak gaz,

mint minden igaz,

szőlőben kacs,

mégsem makacs,

hű és oly kegyes…

Mégis már vegyes

gondolatom.

Fontolgatom

s mellé ülök:

ó, gyűlölök!

 

 

Szeretek,

mint gyermek anyját,

egyetlen vanját.

Pásztor a szelet,

mintha csak Neked

szólna rigó.

Ó, Origó!

Szívem hétrét

szakítod szét.

Vidd magaddal,

szép Vadangyal,

két kezednek:

úgy szeretlek!

Szerző: DJana

2 komment

Címkék: vers odetamo

A bejegyzés trackback címe:

https://felhokkoze.blog.hu/api/trackback/id/tr23523738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DJana 2014.06.28. 00:46:07

@mi ez a zaj?: Pusztán azért "Odetamo" [sic!], mert a latin kántálásnál az odi "i"-je kiesik hangzásban.
süti beállítások módosítása