Kézen fogva lógni a szakadék felett.

Kézen fogva élni. Nemcsak a képzelet,

hanem az Élet is írja ezt naponta.

Mindig más és más kerül a gyűrt lapokra.

Sokszor javított könyv, sok a zárójeles

név, időpont és hely, itt-ott satírheges,

gyűlölettől lyukas, haragodtól piros,

mindent elvisel az életnyi papiros.

Egy-két helyen mégis – aranyvékony részen –

sehogy se szakadna, akárhogy is tépem.

Könnyű bársonylepel, szívós csodakarát,

így gyógyítja lelked az a néhány barát.

Legyen bármi tűz én beleteszem kezem.

A másikkal fognak, legyek bármi tetem.

Fejfám is lesz bizton, lent a Folyón bárka,

a sírdombon tenger lila kis árvácska.

Kézen fogva lógni az alvilág felett.

Kézen fogva halni. Várni az ihletet.

Semmi mást nem kérek, lehet szemed lopva,

állj az ágyam mellett akkor. Kézen fogva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.