Hol vagy, magyar? Hallod hangom?

Merre vitt el lelki búd?

Vagy az űzött el téged,

hogy apja marja a fiút?

Hol van az, mit emberöltők

sora rótt a gránitba?

Hol van az, hogy zászlónk alatt

együtt vérünk hullana?

Hullajtjuk mi egymásét, így

könnyebb a vérszövetség.

Lyukas zászlónk elfelejtve:

mindenhol már más jelkép.

Ember, ébredj! Vedd ezt jelképp!

Hol van az az akarat?

Tatár, török, labanc, muszka

előtt tagadsz önmagad?

Tagadod az ősi harcot,

győző és bölcs atyáink?

Tagadod Mátyást, Nagy Lajost,

nem számít már Kölcseynk?

Isten! Halld meg énekem, mert

népem gyötri sarjait!

Emlékeztesd mi a magyar,

mutasd neki tájaink,

mutasd meg, hogy hogyan lettünk

olyan ifjak, kik büszkén

hordhatják a Tiszát, Dunát

mélyen szívük egycsücskén.

Hol vagy, magyar? Itthon! Hallod?

Lakhatsz távol vagy közel,

tudd, hogy itt volt bölcsőd s lesz majd

sírod, ami átölel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.