December

Az én Decemberem más, mint a többi.

Őszes, borongós, nagyléptékű semmi.

Száraz szemmel, csörgő kézzel

jár az utcán, s engem kér fel

a táncra.

Vonakodva-bátortalan kinyújtom

karom vékony helyét. Fogja félúton

roskadó csuklóm. Akárha

újbőr lennék a bazárba’:

reszketek.

Tudom, hogy mi jön. Első lépés: ő nyit.

Fogadni mernék, hogy mindegy merre, kit,

egyetlen bál van odalenn,

a lépcső aljában. Igen,

tudom jól.

Mégis engedem. Hagyom, hagy vezessen,

fülembe suttog kegyetlen kedvesen,

nevetve vághat most pofon,

teheti bátran: barátom

December.

Szenvtelen meredve lehozott ide,

ahova már nem hallatszik az Ige.

Megforgatott, és kezembe

nyomta a cetlit. Üzente:

„Ím, a Föld!”

S most lettem igazán erőm teljében,

hogy másokkal együtt szenvedem létem.

Remélem, nekik boldogabb,

mert nekem ez csak egy adag

December.

Jana, 2011-12-14 4:49

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.