Előremetszés
2011.12.16. 08:36
Előremetszés
Alfa.
Csak egy csalfa
áhítattal átitatta
lelkem kétlő kéklő
lapvizét, pocsolyát.
Látod, ujjam száraz maradt.
Marad is, Maradis!
Fogd a kezem, rágd a körmöm
végéről mindegyik öröm
maradékát, amíg látod.
Pihenj karom erdejében,
sosem lesz neked, Szelídem
ott az Éden,
mint a képen mintaképpen:
Lassú robaj tücsökszóval
csipog minden madárbogár.
- miért nem jó mindenkinek, ami van addig, amíg… -
Béta.
Belőled sem iszom még ma.
Zászlót bonts, Te álomlény!
Zúdíts mindentkeltő fényt
senyvedtszürke testemre!
Nézz csak kicsit szemembe!
Légy a párom, s napnyalábon
végigtáncoltatlak én,
megmutatok mindent s mámor
közben fűzze csuklónk Ámor!
Neked adok mindent égig,
hogy Melletted játsszam végig
játékom. És deres fejjel,
kortól ázott öreg hittel
párnámról is úgy szálljak fel,
hogy nekem más soha nem kell.
Se Gamma, se Tau:
egyetlen Béta,
legyél nekem Te az, aki
egészen Oméga.
Teodolit árnyékában
pont legyél lelkemnek!
Örök legyen építményünk,
szóljon róla sok ének!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.