Képtelen

Várhat az ágyam!

Fázik a lelkem.

Véreres ósdi húsdarab lettem.

Minek a jó? Minek a szép?

Miért az álom? Néha egy kép,

ami velem van mindig,

feltűnik.

Csak egy szempár. De olyan erős!

Senki se állná lángtengerét.

Ott van egy ember. Remél és él

és alszik és akar és mindent elér.

Csak mosolyog. Hetyke és büszkén

bírja a mindent, a jót az erőt.

Hite, mint szikla,

az ár ellen tartja,

úszik a sodrás ellen a partra.

Biztos alap. És bár még nem alszol:

Ébresztő! Mert az ember csak harcol

addig, míg szájára ráfagy a mosoly.

Légy büszke, hogyha majd menny lesz a pokol!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.