Erdőszéli sóhaj
2013.03.26. 14:20
Együtt fő, mint két tojás.
Kopott az edényzománc.
Nehéz, mert hűlni nem lehet,
nem lesz románca senkinek
és a kéz megremeg.
Vérrel mázolt könyvgerinc.
Minden lapja Andersen.
Történetük összefűzve,
nem nyílik ki sehogyse, de
megint kézbe veszed…
Bájos, csöppnyi üveggyöngy,
erdő széli öreg rönk.
Fáradtlelkű, alkonyatkor
fújd a fákat! Zúgjon fasor:
itt a Telek Tele!
Cölöp csak, mi várva ül,
mégha néha kiszédül
helyéből a lomha, barna
álom seprő szalmabála.
Arrébb alszik: Veled.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.