Csípj meg!
2012.01.21. 23:56
Csípj meg!
Csípj meg, mert álmodom! Nem, ez nem lehet!
Ilyen a rövid életben egyszerűen hogy terem?
Ezen a zátonyon… Ezen a darabka rögön
a folyó közepén, ahol csak Te meg én.
Nem lehet, hogy a szél együtt kapjon hajunkba,
nem lehet, hogy hajunkat egyirányba fújja.
Nem lehet, hogy Te itt állsz, szembe Veled én
és minden más megállt, ahogy ránktalált.
Súgja a napfény, súgja és hallod. Viszi a kék ezüstben neved,
száguld a víz alattad, a Természet.
Elhalad, de mi nem. Mi itt vagyunk, fenn!
Láthatsz itt mindent, halat, madarat
a parton és egyéb szép állatokat.
Nézd, milyen aranyos! Egy darabka dió
és úgy örül, mintha látná hívogató
szemed, Te bájos! Az milyen csábos!
Szerinted hogy lehet, hogy most itt ülsz
és nem máshol, mással úgy elkerülsz,
hogy nem is látlak? Hogyan?
Ez lehet a végzet, ami mindörökké létezett
és egybeforrt lelkünk mélyén egy képzelet.
Egy árny csupán az eddigi és most
világos minden! Virágos a köd!
Mindenemet odaadnám, hogy minden este
pilláid utolsó rebbenését lesve
melletted legyek, míg meleg a lég
az orromban. Illatod szívnom elég,
hogy mennyei otthonunk ízét számba –
éltünk hídja fölé egy oktávra –
hangold. Ó, művésze a szépnek,
honja a jónak, ríme a hűnek.
Látod a hal, hogy úgy ficánkol!
Ránk vár a világ, és legyünk bárhol,
lelkem a lelked árnyéka lesz.
Ágya és mentse,
hogy bájod úgy hintse
az üdvöt fejemre,
elfásult szememre,
mint a nappal a napsugarat.
Csípj meg, kérlek!
Álmodom – félek…
Fogd a kezem, hogy érezzem
selymes melegét!
Ha ez lesz ébresztőm, hajnali napsugár,
ébredjek hát inkább fel, mert aludni kár…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.