Te   Mosoly, mi reggel ugyanúgy fogad. Tenyér, mi gyengén éri arcodat. Szem, minek tengere fürdeni jó. Hang, amin bársonyos az altató.   Korona a hétnek. Kávéja a létnek. Angyala a szépnek. Kedvesem vagy. Védlek!

Tüzet!   Rozsdás vánkoson fejem csak hever. Fejemben pusztító gondolat seper. Száll a por a kezemre… Az ember most tetemre gyűlt.   Síró fölül szívni a szorult levegőt. Nézni, hogy kecmereg. Nézni a szenvedőt. Nézni, hogy ziháló melle alatt teste, mint egy csúf…

Lélekzörej   Sötét után fejben fény. Kántálj ősi, büszke lény! Fuss! Harcolj! Legyél most más! Hadba hív az éj, Csuhás! Fegyvert fogj, hű tőröd vidd! Két kezed közt rejtsd el s hidd, elég ridegje. Markolatszűz test, tedd majd a dolgodat! - A szürke egyre…

Szárnyakon   Jéghideg van. Két kezem úgy marad, ha szét teszem. Bíborvörös alkonyon önmagamban folytatom, mit megkezdett a téli szél.   Fagyott mezőn fésülőn átviharzik, legelőn meg-megállva furulyál, kísér egy halálmadár oly károgón a fák felett.   Szürke…

Csípj meg!   Csípj meg, mert álmodom! Nem, ez nem lehet! Ilyen a rövid életben egyszerűen hogy terem? Ezen a zátonyon… Ezen a darabka rögön a folyó közepén, ahol csak Te meg én.   Nem lehet, hogy a szél együtt kapjon hajunkba, nem lehet, hogy hajunkat egyirányba…

Szolgamódra   Egy éves az erjedt szolga. Miért nem vágja falhoz, porba a múltat s bontja újra nagyra álmosfényű szárnyait?   Mi kell neki? Honnan vegyem? Ami termett itt a hegyen mind oltárán hever már! Nincs több adomány! Nincs felár! Nincs mit, honnan és…

Képtelen   Várhat az ágyam! Fázik a lelkem. Véreres ósdi húsdarab lettem.   Minek a jó? Minek a szép? Miért az álom? Néha egy kép, ami velem van mindig, feltűnik.   Csak egy szempár. De olyan erős! Senki se állná lángtengerét. Ott van egy ember. Remél és…

Orom   Mintha semmi sem lenne velem. Mintha minden csak ellenem játszana. Mintha válogatott ördögök sora bízná sorra egy ostorra bensőm tépését. Mintha nem volna.   Alkonyat! Mintha nem hallanám nevem! Hallod? Ordít ez a szemtelen, aki a saját pofájába mer köpni, és…

Jobbal   Szakadt az ember, kettő lábra. Így bujdosott el, hogy majd hátha megtalálja újra párja és utána búsörömest járnak együtt. Gondolta, ezt csak sikerül véghezvinni.   Ugrándozott nyomról nyomra. Néha diónyira gyomra összeszorult, és tornyosult hosszú…

Odetamo Gyűlölök magam lenni magamban, elveszni határtalan. Kertben csak gaz, mint minden igaz, szőlőben kacs, mégsem makacs, hű és oly kegyes… Mégis már vegyes gondolatom. Fontolgatom s mellé ülök: ó, gyűlölök!     Szeretek, mint gyermek anyját, egyetlen…

A Magánytól   Drága csendrab, te Magány! Szürke csírákat éjnek évadján miért plántálsz körömbe hogy legyen ily goromba csintalan-hasztalan cimborám?   Mellém ül és társul társul. Puszta kormos viszonzásul láthatja rőt arcom mely társ volt sok harcon s egy…

Hozzá   Kopár a csend. Semmi nem zavarja. Szellő rebben benne, felfénylik a napra szikrázó víztükör kékezernyi habja.   Mi lenne szép itt, hogyha minden az? Mi lenne öröm és mi lenne vigasz, ha minden, de minden tényleg ugyanaz.   Látomás támadt, festett…

Tükör   Hát legyen! Tedd szívedre kezed üveglapként. Dobbant egyet? Fáj, ha nem, mert elhiheted: barna szíved belém marna.   Légy hát szabad! Ahol akarsz, ott vagy magad, nehogy tagadd! Ártalmas óráim, sok keserves pillanat, fogd a lelked gyorsan, sár így rá nem…

 Hányok az embertől…   Hányok az embertől! Kicsit, de nagyon… Mégis mindig megtalál minden rongyos napon gunyoros pofája, hízelgő szopránja tőrt tört testembe, s ereimet mélyen szántotta végig, kezeim már régen feladták a harcot; ó a hadisarcot ők fizették…

Zöld a gyöngy  Zöld a gyöngy, mind-mind igazb, fénye minden nap vigasztaló felhő, lássam bárhol, várva-váratlan hatása páros, de páratlankeltő. Lelki zátony. Szürke ködben csöppent csendben réthomályos lángja szebben lobban; rebben kéklő légi fény, a régi,…

 Csempelovag   Rácshelyes arcán szomja világnak, Senyved a szürke balnakjobb kéz. Csöppnyi dicsőség tartja csak árnyát Itthon: a börtön mindenhol néz.   Féltené párja, kár, hogy nem várja Ott, hol a tenger félbeszakad, Marad a csempe ferde királya: Fúga…

 Előremetszés   Alfa. Csak egy csalfa áhítattal átitatta lelkem kétlő kéklő lapvizét, pocsolyát. Látod, ujjam száraz maradt. Marad is, Maradis! Fogd a kezem, rágd a körmöm végéről mindegyik öröm maradékát, amíg látod. Pihenj karom erdejében, sosem…

 Inszomnia   Álmatlanság gyötör… Remélem, Téged nem! Veszekszem az ággyal. Remélem, hogy Te nem! Perceket számolok, Remélem, hogy Te nem! Rólad álmodozok, Remélem, hogy más nem.   Itt van már maholnap, Remélem, Neked nem! Rémiszt egy gondolat,…

 December   Az én Decemberem más, mint a többi. Őszes, borongós, nagyléptékű semmi. Száraz szemmel, csörgő kézzel jár az utcán, s engem kér fel a táncra.   Vonakodva-bátortalan kinyújtom karom vékony helyét. Fogja félúton roskadó csuklóm. Akárha…