Az első lehulló elsárgult falevél megfesti a képet, hogy mindjárt itt a Tél. Társai csak nézik, a földön mit keres régi barátjuk, hisz az idő se szeles.   Ugyanaz a nyárfa volt mindnek a bölcső. Nem tudták, hogy most mégis mennyire bölcs ő, mert eltelt három hét,…

A sötétben tapogatta ki a kulcs helyét. Nagy nehézségek árán, miközben elmormogott pár keresetlen szót, beletuszkolta az egyiket. Próbálgatta elfordítani, de ez nagyon nem akart sikerülni. Mindig ugyanaz az idegesítő kattogás törte meg a csendet. „Lehetetlen, hogy ne ez legyen.…

Jaj, Attila, szépen kérlek! Tényleg csak pár szó. Mit jelentett neked akkor Balatonszárszó? Volt, ki után a föld nyelte a sűrű könnyet? Csak ma nyitják ki sokan mamás, ódás könyved?   Ott hagytad, mit ott lehet. Wertheri a vége. Egy biztos: mindkettő ma is a kánon…

Csepegős, verejtékes nap volt. A pára úgy lepte be a rendelkezésére álló teret, ahogy lehetett. Ő csak úszott benne. A fáradt falak tompán visszhangoztak rímet, ahogyan lábai egymás után csobbantak a betontengerben. Fáradt volt, de ilyenkor is azt tette, amire a legkevésbé…

Ha mindig az erős győz, úgy nincsen szerencse. Aki fenn az ott marad. Aki lenn, az lemarad. Nem lesz már több helycsere.   Ha mindig az erős győz, vége a sportnak. Ugrálni fog pár majom halálig az asztalon. Más lesz majd az a korszak.   Ha mindig az erős győz, nem…

Félsz? Nem …Olyan zavart vagy… Melegem van. Biztos nincsen semmi probléma? Nincs. Akkor miért nem nézel a szemembe? Most nem akarok. Miért? Félsz? Nem, nem gondolom… …Ez egy érzés, nem egy gondolat… Nem tudom. Nem tudni kell, mindent csak érezni, benne lenni. Nekem az…

Piros volt. Émelyítően mély árnyalatú. Szép, kecses formájú, tetszetős kinézetű. Egyszerű bánni vele és nagyon jól bírja a strapát. Igazán régóta szolgálja családunkat, soha nem volt vele problémám, se nekem, se bárki másnak. Most mégis borult. Nem tudom mitől. Nem…

Bárhol, bárkivel, bármiért… Csak egyet kérek: tisztán, őszintén és csakis az igazat! -  Balra vagy jobbra? Támasztotta az árok falát. Mellette egy ember haldoklott. Vele már nincs tovább, nélküle megy minden. A csata, a világ… ő már nem számít… senki sem fog rá…

Azt mondták, hogyha eljövök, akkor tök jó lesz meg minden. Csak ültem a fűben és néztem magam elé. Néztem a gyér gyepet, ami már annyira ki volt taposva, hogy a homokszemcsék vígan táncoltak a mutatóba visszamaradt fűszálak között. Közben jól esett kocogtatni a bontófület…

Érzelem, bejön-kimegy, ráció, mi megmarad. Szíved az, mi elrepít, szellem az, mi arcba csap.   Lehet az, mi lelkesít, muszáj az, mi visszatart. Szabad az, ki felsegít, rabló, aki rajtakap.   Naiv, aki elmerül, ostoba, ki nem okul. Szerelem, mi elkerül, bölcselet…

Szemetesből cigit kotort. Én csak néztem csendben, hogyan lesz puszta ösztönlény az emberből kedden. Talált egész jókat is, hát marokszámra vitte. Senki sem láthatja délben; nem tudom, m’ért hitte.   Addig én - aki kék ingben száraz kiflit rágott, nyolcszor…

Mi lesz a vacsora, édesanyám? Húsleves és vadas. Szalvétát is hozzál, kérlek, legyen étkezésünk uras. Ünnepi, ha körbeüljük itt mind a régi nagy asztalt, azt, amit még olyan régen ősünk a házban marasztalt.   Mi lesz a vacsora, édesanyám? Ma csülkös…

A szürke özvegy őrzi még a képet. Azzal éli otthon napjait. Lássa, honnan kapott olyan szépet, mi végett hullatta könnyeit.   Az özvegy őrzi szürke fátylát. Roskad. Élet nélkül élete már nincs. Nincs, mi lopja tőle azt a múltat, ami már egy földi égi…

Kézen fogva lógni a szakadék felett. Kézen fogva élni. Nemcsak a képzelet, hanem az Élet is írja ezt naponta. Mindig más és más kerül a gyűrt lapokra.   Sokszor javított könyv, sok a zárójeles név, időpont és hely, itt-ott satírheges, gyűlölettől lyukas,…

Hol vagy, magyar? Hallod hangom? Merre vitt el lelki búd? Vagy az űzött el téged, hogy apja marja a fiút?   Hol van az, mit emberöltők sora rótt a gránitba? Hol van az, hogy zászlónk alatt együtt vérünk hullana?   Hullajtjuk mi egymásét, így könnyebb a…

Együtt fő, mint két tojás. Kopott az edényzománc. Nehéz, mert hűlni nem lehet, nem lesz románca senkinek és a kéz megremeg.   Vérrel mázolt könyvgerinc. Minden lapja Andersen. Történetük összefűzve, nem nyílik ki sehogyse, de megint kézbe…

Szenvedély. Folyton súgja: „keresgélj!” Nincs olyan ház, amin nincsen tető. Nincs olyan döntés, hogy jó mindkettő. Nincs olyan vágy, amit puszta ész hajt, Nincs olyan pizza, amin nincsen sajt. Nincs olyan rajt, ahol nem szenved kárt a becsületes tettes, az, aki…

Az asztalig égett és elaludt. Már semmi fény nem volt a szobában csak a ferdén be-bekukucskáló hold vetett néha egy-két fránya pillantást a rendetlen szobára. Az ablak előtt egy öreg diófa állt. Minden évben szépen termett. Egy ideje már rájár szerencsétlenre a sors botja:…

Sarokban bújó torzszülött, egy fattyú vagyok én. Naiv élet nyáron, télen s halálom reggelén.   A fény mindig ugyanúgy szór, ha a Napot lesed, ugyanúgy a sötétség is, a félénk hitvesed.   Sarokban ülve mondd, mit ér? Domb nélküli a fal, nem hajol hajadba…

Itt ülünk ketten, Éjszaka, melletted én. Te kérted, hogy itt legyünk. Nem először vén az idő. De tudom, hogy máskor nem lehet, mert anyád az Idő s Nappal isten nevelt.   Büszke vagyok Rád, öreg vándor barátom! Sokszor látjuk egymást. Tudod minden álmom. Ismered…

Hova, hogyha minden más? Miért, ha a vallomás sem az, mint volt. Semmilyen. Igaz volt, de mégis nem.   Igaz lenne, bármi van, minden szakadhatatlan. De csak egy részeg golyó, eső után első hó.   Pirkadat sincs. már minek? Más lett minden. Más a nap. Csak Te vagy…